Ha esik, ha fúj, lefagy, kiszárad, vagy egy folyó kiárad, a média rutinszerűen ráerősít, és ha egy rekord is megdől (ami jó párszor előfordul), vezető hír lesz belőle. Nem is olyan rég a közelgő jégkorszakról szólt az aktuális pánik. A szén-dioxid még csak egy jelentéktelen, egyéniség nélküli gáz volt, a klímaváltozás pedig nem svájci bicska, csupán egy a globális problémák között. A légszennyezés, a vízszennyezés, a talajszennyezés, a fajok kihalása vagy éppen az „ózonlyuk” mind súlyosabbnak tűntek. Az éghajlatváltozás azonban „legyőzte” a többi aggodalmat, hogy saját maga válhasson majdnem mindennek az okozójává és okozatává. Harsány hitviták lángolnak felekezetek, hívők és tagadók csapnak össze.
A Klímaváltozás - Pánik és tagadás között című könyvemben arra vállalkozom, hogy a média és a politikusok sarkos megállapításai mögé nézzek. Kilépjek az érzelmileg terhelt vitákból, ahol mindenki saját „hite” szerint csoportosítja, kisebbíti vagy épp felnagyítja az információkat. Lehántsam a leegyszerűsítő és hatásvadász sallangokat, és bemutassam, hogy valójában mit tud ma erről a globális politikai és gazdasági horderejűvé kerekedett elméletről a tudomány! És mit nem.
Itt megtudhatod, mennyire használható a legnépszerűbb svájci bicska:
https://www.typotex.hu/book/10489/kovacs_robert_klimavaltozas
